A közelmúltban egyre gyakrabban hallani Norbert, a Rókales Alapítvány vezetője részéről hangzatos kijelentéseket a rókákról és a vadászat szükségtelenségéről. Bár az állatvédelem fontos és támogatandó cél, sajnálatos módon Norbert érvei több ponton is tévedéseken, félinformációkon vagy idealizált elképzeléseken alapulnak. Az alábbiakban a leggyakoribb állításait vesszük sorra, és megvizsgáljuk őket a tudományos tények tükrében.
1. „A rókák nem jelentenek veszélyt más állatfajokra.”
Valóság: A vörös róka (Vulpes vulpes) rendkívül alkalmazkodóképes ragadozó, amely táplálékának jelentős részét kisemlősök, madártojások és fiókák teszik ki. A természetvédelmi területeken komoly veszélyt jelenthet a földön fészkelő madarakra – különösen ott, ahol a rókák túlszaporodnak, például a természetes ellenségeik (farkas, hiúz) hiányában.
Tény: A magyarországi természetvédelmi hatóságok számos területen végeznek rókagyérítést kifejezetten madárfajok védelme érdekében – ez nem szeszély, hanem ökológiai szükségszerűség.
2. „A rókák létszáma önszabályozó, nem kell őket vadászni.”
Valóság: Ez az ökológiai egyensúly elve elméletben igaz lehetne, ha a természet zavartalanul működne. Azonban az emberi tevékenységek (erdőirtás, városi terjeszkedés, intenzív mezőgazdaság) miatt a természetes egyensúly felborult. A róka jól alkalmazkodott az emberközeli környezethez, városokban is megtelepedett, ahol természetes ellenségei nincsenek jelen.
Tény: A kontrollálatlan állománynövekedés következményei lehetnek zoonózisok terjedése (pl. veszettség, fonalférgesség), baromfiállományok pusztulása, illetve más, veszélyeztetett fajok állománycsökkenése.
3. „A vadászat kegyetlen és elavult módszer.”
Valóság: A vadászat – szabályozott keretek között – nemcsak a vadgazdálkodás, de a természetvédelem eszköze is lehet. A vadállomány szabályozása, a beteg egyedek kilövése, vagy épp a veszélyeztetett fajok védelme érdekében történő ragadozószabályozás mind a vadászat feladatai közé tartoznak.
Tény: A modern vadászat szigorúan szabályozott, engedélyköteles tevékenység. Nem öncélú öldöklésről van szó, hanem biológiai szükségszerűségről – különösen az olyan fajok esetében, mint a róka, amelynek populációja robbanásszerűen tud nőni.
4. „A róka nem terjeszt betegségeket.”
Valóság: Ez az állítás súlyosan félrevezető. A rókák fő természetes rezervoárjai voltak a veszettség vírusának Európában. Bár a vakcinázási programok hatékonyak voltak, a rókák továbbra is hordozhatnak más, emberekre és háziállatokra is veszélyes parazitákat, például az Echinococcus multilocularis galandférget, amely halálos kimenetelű májkárosodást okozhat.
Következtetés
A természet- és állatvédelem nem alapulhat idealizált képeken vagy leegyszerűsítő szlogeneken. Fontos, hogy mindenki – így a civil szervezetek képviselői is – felelősséggel, a tudományos tények ismeretében formálják véleményüket. A rókák szép és intelligens állatok, de ökológiai szerepük komplex, és nem mentes a problémáktól. A szabályozott vadászat nem ellensége az állatvédelemnek, hanem annak egyik eszköze lehet, ha azt megfelelően alkalmazzuk.