Szülők előszeretettel viszik gyermekeiket már kiskoruktól kezdve csapatjátékokra. Beíratják őket focizni, kosarazni vagy röplabdázni, vagy a kislányokat balettórára, táncra.
Ugyan a balett és a tánc kicsit más kategória, de ott is csoportban adnak elő ünnepségeken, fellépéseken még a kisebbek tánc koreográfiákat, és együtt élik át a sikert. A csapatjátékoknak szociális jelentése van, megtanítja a gyerekeket arra, hogy mennyire fontos egymásra figyelni. Egy jó edző nem azt díjazza dicséreteivel, aki egymaga állandóan kapura lő, vagy zsákol, hanem aki figyel a társaira is a játék során. Egymás erősségeinek és gyengeségeinek az ismerete itt elengedhetetlen, hiszen mindenkit olyan pozícióba állítanak a pályán, ami a képességeinek megfelel.
Ezért már ilyenkor el lehet sajátítani annak ismeretét, hogy normális, hogy egy területen valaki jó, míg ugyanaz a személy egy másik területen már kevésbé hasznos a csapat számára. Fejleszti tehát a közösségben való gondolkozást, az empátiakészséget, és a szociális érzékeket a csapatsport. Az eredmény önmagában nem hoz jutalmat, hanem a megfelelő csapatban való gondolkozás, passzolások, egymásra figyelés által elért eredmény hozza meg az elismeréseket. Ráadásul folyamatos közösségélménnyel gazdagodnak a játékosok.